Dialóg Egyesület honlapja

Paradicsomi történet

Paradicsomi történet

Az Avasi Paradicsom Közösségi Kert szubjektív legendája

 

Egyesületünk sokoldalú önkéntese, Lévai Imre írt memoárt a méltán sikeres Avasi Paradicsom Közösségi Kert történetéről. A visszaemlékezésnek köszönhetően, most az ő szemein keresztül láthatjuk egy kisközösségi kezdeményezés elindulását, küzdelmeit, és sikereit.

 

Na, de térjünk a lényegre: 2014-et írunk…

A Dialóg Egyesület számos klubja közül napirenden épp a Panel kertész klub van, ahol lázas megbeszélés közepette szereplőink, Ákos, Zsolt, Zsuzsa, Henrietta és jómagam épp levendulát morzsolgatunk, svédországi tetőkerteket nézünk. Vár ránk egy álom megvalósítása, tervezése, mivel Ákosunk rengeteget olvasott és látott, majd megszerettette velünk is a tető- és panel kerteket.

Nekiálltunk hát az Avason zöld területeket keresni, illetve a tetőkerthez tetőket. Sok utánajárás, barangolás után sikerült öt zöld területet találni, amit a google segítségével talált útmutatók alapján fel is töltöttünk. Másik szálon három tető jött szóba. Civil szakértőt a tetőkerti ágyások kialakításához, könnyítéséhez hívtuk segítségül. Így ez a szál el is indult, másik szálon a panelkertet felváltotta a közösségi kert, melyet szintén magaságyásosra, részekre osztott területre terveztünk fakerettel, teljesen körbe kerítve. Ekkor kerestük meg a helyi képviselőt, hogy támogatná-e az ötletet… és igen… Saját képviselői keretéből ajánlott fel támogatást, hogy létre jöhessen a közösségi kert. Sok egyeztetés, tervezés után az önkori elé tártuk eme Paradicsom terveit. Az Egyesület megbízta Zsoltot és Ákost a kert kialakításával, toborzással… Papíron 30 ágyással számoltunk. Létrehoztunk egy kerthasználói szerződést. Elkezdődött a toborzás, amit Zsoltnál érkezési sorrendben lehetett megtenni, személyesen az Avasi Közösségi Kávézóban, és telefonon… Közben összehívtunk egy kupaktanácsot az Egyesület, helyi területi képviselő bevonásával. Rábólintottak… Na… kezdődik (gondoltuk)…

Ez idő alatt találkozgattunk és aktuális ügyeink mellett folytattuk a toborzást, ami elég jól alakult. Huszonöt ember összejött. Helyszíneink: Tanoda - Kávézó. Gyors elbírálásban volt részünk, így hamar, kb. 2016. júliusában meg is kaptuk a területet. Ez a Felsőruzsin krt. és a volt Távhő szolgáltató épületei (Beton Dzsungel) közé esik, mondhatom az öt kijelölt zöld terület közül a lehető leg… legkisebb, -porosabb, lepusztult rész… de… legalább lett; fő a pozitív hozzáállás. Kifújtuk magunkat, és az idővel elfogyott ágyástulajdonosokat pótolni, újra nekiálltunk a toborzásnak. Közben Szabolcs és Zsolt koordinálásával elkezdték a munkások a kerítés helyét kitűzni, kifúrni. Ősszel el is készült, ekkor már gyártották a fát, ágyáskeretet, támaszokat, végre ez is ideért, bár a mérete kisebb lett, a nem épp magas oldalak 30 centiméteresek a 40cm helyett..., de legalább ez is lett.

Másik szálon még 2015 nyarán jutottunk el a tetőkert ládáinak, tartozékainak az Avasi Közösségi Tér tetejére helyezésével, itt a tulajdonviszonyok miatt el is akadtunk… Megjegyzem, mára már elég rossz bőrben van a láda. Ez a szál elvarrva… Eközben Ákos és Zsolt még mindig zöld projektekben utazik (Mobil kertek, Mi-chillynk, Avasi Partizán)… Mert a szomszéd nője mindig zöldebb…

Aztán Ákos barátom beteg lesz, 3 kemény hónap, egyre soványabb, fájlalja a hasát, vizsgálat semmit nem mutat… Közben Avasi Paradicsom Közösségi Kert néven futunk tovább, tervezés... Ákos kórházba kerül. Vasárnap van, épp kórházi látogatást tervezem. Jön a hír, ne menjek… áááá… nagyon rosszul van… várakozom… s közben sejtelmem igazolódni látszik... hosszú szünet... aztán csörög a telefon, a felesége az. Csak ennyit mond: ELMENT. Letaglóz… Hirtelen alig tudom elhinni, hisz alig tudok még róla valamit… kérdések… Sajnos mégis igaz, Zsolt hív, ő se hiszi el, sorban írok a többieknek, s közben a feleségével egymást vigasztaljuk.  A Paradicsom-kert megálmodója… Jó barát… Ákos: életének 62. évében elhunyt… Helyszín:. Avasi Közösségi Kávézó, Ákos emlékest… némán emlékezük… látom sokaknál eltörött a mécses.

Közben a háttérben aláírásgyűjtést gyűjtenek a kertet körül ölelő bérházak kertellenes lakói. Ők a kert helyére szerettek volna egy kiülős, parkos valamit. Újra kert! Jelenlegi Kert koordinátorunk, Dávid vezetésével a csapat gyarapodik. Közösséggé, keménymaggá fejlődik, próbálja művelni, formálni a kertet, a kerítés mellé körbe szeder, málna kerül. Aztán jön a telefon. Kulcsos ember kell, jönnének kutat fúrni… húúú… de gyorsak... kimegyünk Dáviddal, másik csörgés, hoznák a földet. Nah... beindult. Vizesek, áramosok, föld még föld…föld, lépten-nyomon nyitogatjuk a kaput, árokásó embert tereprendezésre kérjük... jó lett, nyugtázzuk. Telnek a napok, a víz sehol. Még mindig a túlparton járnak, a lakók panaszkodnak: meddig tart még? Na, de kinek a nevére állítsanak ki számlát a munkáról? Hogyan nevesítsük a gyereket? Megint a Dialóg Egyesület segít, számla megoldva… Eltelik egy hét, végre átértek hozzánk. Vízbekötés, átadás-átvétel, nyomáspróba…víííz…. Zsolt és Tamás kitűzik a szaletli ágyások helyét, kikarózzák. Szabolcs az ellenzők nyomására nem engedi a teljes területet át a kertnek. Sajnos ígéretet tesz feléjük… húúú… ez nem tetszik, ez van. Meghirdetjük, hogy a hétvégén kertfelosztás, mindenki jöjjön. Szokásos mag megjelenik, nevesítem: Klára, Gitta és lányai, Katalin és fia Laci, Piroska, László, Zsóka lánya, Zoltán és családja, Sándor és családja, Zsolt és Bodza, és mi Dáviddal a koordinátorral. Nekilátnánk a keretek összerakásának… Hopp, nem jól van kitűzve, elölről kezdjük. Áram garázsból, balta, csavar kézbe, gyorsan dolgozunk, minél több keret készüljön el. Egyénileg nylonozzuk, béleljük. Egymást segítjük, kávé, cigi, üdítő… s mi szem szájnak ingere… mert Kert-szabályunk kimondja, hogy mindenki vegye ki részét a közös munkából, ez így helyes… Szépen haladunk, akkor töltsük meg földdel is. Ásó, kapa, talicska, kinek mi áll kézre, egymást váltjuk. Gitta elkapja a talicskát, mondom neki jól bírod, kinevezzük fő kubikosnak… csend... tetszik neki. Válaszul jót kacag. Zoli és Sanyi is hékuláznak, jót mókázunk. Így megy ez… Klára fiatalokat megszégyenítő módon lapátol, társul hozzá Katika és Laci fia, gyerkőcök a földkupac tetején, onnan segítenek a lapátolásban, jól érzik magukat, hisz az övéké is lesz. István és családja is dolgozik, óriás lapáttal állít be, de jóóó… ebből csak egyszer kell lapátolni, míg a többivel ötször… Piroska fóliázik, gereblyézik, mindenki talál magának munkát. Jó a csapat! Én taxisnak állok, Gitta lányát talicskázom a földkupacok között szlalomozva… tetszik neki… nevetünk mindketten, ja meg rajtam is. Gyarapodnak az ágyások, új tagok csatlakoznak, őket is próbáljuk bekapcsolni a munkába – kisebb-nagyobb sikerrel. Nem értem, mindenki a készet szeretné, pedig nem így lett elmondva, esetleg a kereteket segítünk összerakni, de tőlük is várunk segítséget. Van, aki mozdul. Van, aki nem. Abban mindenki egyetért, hogy minden tulaj tegyen a közösbe. Aki nincs itt, ne is egyék… Van akinek így nem kell, visszamondja... nem baj, van helyette más.

Közben koordinátorunk, Dávid meghívást kap a Cirmos rádióba, beszéljünk a kertről. Szervezkedik, meg van a három ember, sokat dolgozik ő is. Helyszín: Cirmos Rádió Aki kérdez, F. N. Zsuzsa aki válaszol: Gitta, Klára. Dávid, s jómagam. Elsőre jó, tetszik ez a Cirmiauuuuu… Zsuzsa komposzt keretet ajánl fel a kertbe… jajj de jó, a habos sütemény… H. I. Zsuzsa magokkal, tanácsokkal segít. Vissza a kertbe… Zsolt ismerőseit, Julikát és Ilikét még a kertben csak egyszer, vagy egyszer sem láttuk, számukra kiírt ágyásokról hozunk döntést, Az egyiket én, a másikat Katika kapja… Rossz döntés volt. Mikor Julika látja, hogy nem az ő neve szerepel az ágyáson, hívja Zsoltot, aki őrjöngve jön a kertbe, elmondjuk miért döntöttünk így, de nem érdekli, Azt mondja az övét is készre csináltuk. Miért nem azt adtuk oda? Zsolt telefonál Adrinak, tárgyalnak. Mi: de hisz nem jöttek közösségi munkára. Zsolt érvvel: akkor sem volt jogunk kiosztani az ő kertjüket! Zsolt összeveszik Gittával. Kínos, már mindenki háborog. Zsolt ráül a telóra. hívja őket, hogy válasszanak másikat, de nem… Nekik ez kell… ciki. Gitta hazamegy, nem kér a kertből. Zsolt meggyőzi őket. Rosszul jött ki ez, minek hoztam én döntést… Lassan csitul az ügy. Újra szabálymódosítás, sokadszorra.

Tizenkét ágyás kész, már páran ültetnek, Dávid kulcsot másoltat, kiosztja. Közben sok a ráérős ember, unatkoznak. Minden ürügy nélkül lekiabálnak az ablakból: Csend legyen, nem tudunk aludni, menjetek saját házatok elé kertészkedni! Kertből visszaszólunk; még nincs önmérséklet, pedig tudjuk nem kéne, az a jó módszer. Továbblépünk, örülünk a kertnek, ültetgetünk, ismerkedünk. Zsolt érkezik Bodzával, epertöveket hoz, mindenki kap, jújjj, Bodza kutya szabadon jól érzi itt magát, sajnos összeugrál minden frissen ültetett ágyást, nem tetszik senkinek... morgolódás. Dávid gyűlésre invitál mindenkit, fontos döntést hozunk: ez kutyamentes kert. Zsoltot értesítik a döntésről, élő kapcsolás. A helyszín a Kávézó, kihangosítva a telefon. Zsolt reakciója: amennyi szabadidőm van, azt a kutyámmal töltöm, ha ezt nem tudjátok elfogadni, lemondok az ágyásomról! Néma csönd… mindenkit meglep a döntése. Ez így alakult.

Vissza a kerthez. Páran egyeztetünk, kaszálni kéne. Katika kannát hoz, Zoli benzint, én elvállalom a kaszálást, kezdek. Meló után vagyok, segítőim Klára és Etelka. Összedobunk egy ponyvát, nehogy kavicsot lőjünk a parkoló autókra. Nagy itt a fű, nekilátok, semmit sem hallok. Fél hat körül kifogy a damil, gép kikapcs. Indulok utántölteni, ekkor hallom az ordibálást: miért most kell kaszálni? Teszik fel a kérdést erélyesen, mire én: miért, mikor kéne? Válasz: máskor, más ilyenkor piheni ki az éjszakai munkát…. Reggel… Na... kiakadok, mondom holnap reggel folyt. köv... ám csak nem hagyják abba a kiabálást, így én folytatom, ezt már nem nyelik le, rám hívták a Rend Őreit. Megjöttek, tényfeltárás, nekem van igazam, szóltak fejezzem be a kaszálást, addig ők itt maradnak. Oké. Piroskát kérdezik, hogy ki kiabált, megmutatta, kérdezték mit mondtak. Mivel én ebből semmit nem hallottam, ő mondta, hogy már tettlegességgel fenyegetőztek. A rend őrei lehívták a kiabálókat, őket vették elő, befejeztem a kaszálást. „A Hiba az ön készülékében van„. Hiba, mivel a kert önkori kézben van, Szabolcs egyezkedett velük, Városgazdának kéne a mai napig is a területet kaszálni.

Kertátadóra készülünk, időpont megvan: 2017. 05. 20. Önkori, képviselők, sajtó meghívva. A közösség zsíroskenyérrel, friss zöldségekkel készül, Egyesület kitelepül. Most kéne állítani emlékfát Ákosnak, de sajnos ilyenkor már nem lehet. Meghívott még Krisztina és gyermekei, pakolászunk, terítünk, hagyma, retek frisss… Kezdődik. Egyesület Elnöke Sali, Szabolcs, koordink Dávid, és jómagam is szót kérünk. Csak hogy ne tudjuk átadni magunkat az ünnepi hangulatnak, megint kiabálnak a környékbeliek. A sajtós szájkaratézik velük, mígnem belátja, hogy elég, mert nem akar a kertnek rosszat. S lám… lám nem egyszerű nyugodtnak maradni. A beszédek után, fotózkodás, nyilatkozatok, és zöldséges zsíros kenyér mellett folyik az ünneplés. Végre ezt is megéltük.

Teljes gőzzel folyik a munka. Megbeszéljük a hétvégét, hogy aki még nincs készen, segítünk, csak legyen jelen. Így ültetés mellett van, aki még földet hord, egyenget. Mi páran beállítjuk a komposzt kereteket. Neki is látunk megrakni, hisz már van kaszált fű, gyom. Kész van húsz ágyás, itt már sokan jelzik, hogy ha marad föld, keret, és anyag, akkor lehetne fél ágyást is csinálni nekik. Szabolcs kikötötte, hogy csak akkor lehet másik ágyás, ha nincs már több jelentkező. Közben nem minden megy olajozottan, új tagjaink nincsenek tisztában a szabályokkal, ezért Dávid a kertbe hívja össze a gyűlést. Jobb lenne, ha mindenki látná, ezért kicsit rövidebbre szabja a szabályzatot, nyomtatja és kihozza. Sokan eljöttek, a mai nap mindenki elolvashatja a szerződést, aláírja aki most kapta, a szabályt átnézheti, a kulcsokat átveheti. Megszavazunk egy kert-pénztárost, és kijelölünk embereket feladatokra. Én a festéket kell kiszámoljam, összeírjam. A szabály szerint mindenkinek kötelező részt venni a közös munkákban, nincs kibúvó.

A másodágyások kiosztásán indul el a vita. Akik korábban jelezték, azok kapnak először. Sorban bejelöljük őket egy rögtönzött tervrajzon. „Na, ki kér még?” - hangzik a koordinktól a kérdés. Na, pont azok jelentkeznek először, akik nem nagyon tettek semmit a közösbe… Ez megint vitát fog szülni. Morgolódás, suttogás. Dávid kissé zavarban van… meg is értem… de senki nem szól. Ez hiba… Nekem is súgnak, szeretnék én is, ám már nem marad hely mert nagy ágyások lettek ide számolva. Másnap lent időzöm a kertben, számolgatok, kitalálok egy lehetőséget. Azt szeretném, ha követnénk a korábban lefektetett ágyások vonalát, lerajzolom, fotózom, és Piroskának mutatom. Ő tovább adja a fiúknak, ez alapján készül mind el. 18 normál ágyás és 10 fél ágyás van a kertben. Zsóka veti fel, hogy ez nem mindenkivel szemben korrekt, hogy egyformán fizetünk a kasszába… összevitatkoznak páran, de hamar megoldódik. Közben az ellentábor morgolódik, mindennaposak a bekiabálások, nem hiába mondják, hogy legjobb taktika, ha nem szólunk vissza. Ez jó lenne, de nem minden ember tudja szó nélkül hagyni. Panasz kint is, bent is, elég ebből. Dáviddal és Adrival kitaláljuk, hogy össze kéne hívni egy gyűlést, de ezt nyilvánosra, hisz kíváncsiak vagyunk az ellentábor véleményére is.

A gyűlés… Ez mérföldkő volt ebben a történetben! De ne szaladjunk ennyire előre. Független moderátort hívunk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik, L. K Adrienn személyében. Meghívót kap Szabolcs képviselő, Adri az Egyesülettől, és koordinátorunk, Dávid. Ők vezetik a gyűlést. Közben Csekével és koordival kimegyünk terepre kitenni a kertet ölelő házakra a plakátokat, bízva abban, hogy sokan jönnek el. Helyszín: Avasi Közösségi Tér. Sokan vagyunk, néhány kertes is képviselteti magát, az ellentábor is eljött. Ez jó… némán ülünk, még nem kezdünk, várunk, aztán berobog a fő ellenhang-adó lányával, és pár gyerek. Kezében valami papír van, innen nem látom jól, túl messze ülök. Moderátorunk bemutatkozása után, Adri és Dávid elkezdik. Rögtön szavukba vág a sarokból egy középkorú pali, hogy miért nem parkolót, parkoló házat építettek a kert helyére? Azzal érvvel, hogy már most is sok a házaknál az autó, de ha a gyerekeinek és azok gyerekeinek is lesz autójuk, nem lesz hol parkolni... Jogos. Bár addig még élni is kéne. Szabolcs válaszol neki... közben hangoskodik mindenki… Moderátorunk szót kér, és kap is. Rá figyelnek. Csitulnak a kedélyek, bár mellettem egy tag folyton puffog. Én korábbról ismerem őt, kicsit csalódott vagyok, hogy a másik oldalon látom. Azt mondja, a kerttől nem tud aludni, mert ő olyan helyen dolgozik, ahol állandóan éjszaka kell menni. A kertben kiabálnak, csörömpölnek, hallani a kapálást. Ezt már a kertesek nem hagyják, megint hangoskodás, Adri nyugalmat kér mindenkitől, egyik kert tag elmondja, hogy ez így nem igaz, csak abban lehet igaza, hogy a keretek összeállításához használtunk zajjal, hanggal járó szerszámokat. Hangosak se vagyunk. A mellettem lévő tag csak nem áll le.., csatlakozik hozzá más is ,aki elmondja: erre a területre jártak korábban a kutyával játszani, a gyerekeikkel labdázni, sétálni... Ők szinte magukénak érezték ezt a területet, szerettek volna ide egy parkot, játszóteret. Ekkor Szabolcs kér szót és elmondja, hogy a kert kijelölése előtt ő személyesen járta be a környező bérházakat, az embereket. A hangadó erre előugrik, odarohan Szabolcs elé, és a kezében szorongatott papírt lobogtatja... innen nem látom mi az. Szabolcs meghökken, kicsit elvörösödik, nem értem miért, neki ehhez már hozzá kellett szoknia. Kéri a Nőt, mutassa meg mit hozott. A papíron a kert fotója látszik, az ablakból fotózta. Hangosan mondja, hogy úgy néz ki a kert, mint egy temető, sírkövekkel, mondja, hogy ő gyűjtött aláírást, hogy ne kert legyen, személyesen adta át Szabolcsnak. Elismeri, ez igaz. Azt elmondja, hogy ő is meghirdette a lakógyűlést, amire várta a fejleszteni vágyókat, lakóközösségeket. Úgy volt hirdetve, hogy a szokásos helyen. Ezt nem hagyják szó nélkül, hangzavar. Képviselői fogadónap általában az általános iskolában szokott lenni, várta őket. Mivel ezt nem tudták, nem sokan voltak jelen. Közben új felvetés jön: játszótér… Válasz: az van már, sőt foci pálya is, ezért nem gondolkoztak ebben... Lassan a hölgy is elviharzik, követik páran. Többen mondják, hogy a kert mellett van egy transzformátor ház, ami miatt visszhangos minden, a gyerek kiabálása, labda falnak rugdosása. Ráadásul, nem tudják ki, de valaki mindig a gyerekeikre hívja a Rend Őreit, elzavarják őket. Na, megoldást végre! Adri egyezséget javasol, a kert és ellenzői megegyeznek abban, hogy a transzformátor ház mellé ültetnek valamit. Illetve minden kertes gyűlést a Kávézóba hívnak össze, vasárnaponként nem járunk le a kertbe, legfeljebb csak locsolni. A kereteket pedig színesre festjük. Szabolcs egy közös térre tesz javaslatot, aminek helyet a Távhő mögötti focipályára és zöld területére tervezi. A kert is felajánlja a segítségét.

Na, ez is megvolt. Vissza a mindennapokhoz… Koordink újból átnyálazza a szabályt, módosítja. A kertben mindenki ültet, egymásnak ötleteket, tanácsokat adva. Vannak itt olyanok, akiknek volt tapasztalata kertművelésben, vagy most is jár máshová, de van, aki itt kezdte újra élni a gyerekkori művelést, tapasztalatot cserélünk. Koordival kiplakátoljuk az új szabályt. Közben megint vita. Nem locsolja mindenki a közös részt, nem köszönnek. Közben egyik tag elmesél egy esetet, vele történt. Lement szokásos locsoló körútjára, hangosan köszönt, nem fogadták. Többen voltak a szaletlinél, sütikéztek, üdítőztek. Őt nem hívták oda… ez furcsa. Elmondja, kiközösítve érezte magát, le akar mondani a kertről. Vígasztalom... úgy gondolom,  utána kell nézni, hogy is van ez. Mikor kertbe érek, rákérdezek, ők csak a köszönést hozzák fel. Nem hallottuk… a másik ügyről nem esik szó. Abban egyezünk meg, hogy addig köszönünk, míg mindenki nem válaszol. Ez máig is így van, elértük, hogy figyeljünk egymásra, ez az alap.

Nagy médiahullám van nálunk, egymásnak adják a kilincset. Bár jó a reklám… nem győzünk a zöldségekkel pózolni.

Zsuzsától kapunk komposztálási tanácsokat. Hét közben pályázatot írunk, hétvégére komposztszakértőt hívunk. Végre mindenki képben lesz. Adrienn tart előadást. Abban bízom mindenki jegyzetelt, kertben elválik, belevesszük a közös munkába is. Jó a termés, szinte a zöldektől nem is látszanak a keretek, van aki már lefestette, ahogy ígértük. A többiek a kertet nézik, körbejárják, vannak új érdeklődők is. Mindenki próbálja saját kertjét rendbe tenni, Közben már több ember beszélget, mókázik, sokan lehozzák ismerőseiket. Egyik kerttag érdekességeket ültet: földi cseresznyét és Jostát. Leírást visz a koordinak, közösen kiteszik. Közben várjuk a pályázat eredményét, mi is fejlődni akarunk, ezért írtuk.

Napjainkban. zsíros kenyér partykat tartunk, épp paradicsomszezon van. A kert pezsgő, élettel teli. Mivel a vegyszermentes, mindenki érdekes praktikával próbálkozik. Növényvédőnek erős paprikát, sütőport használ, illetve méhek csalogatására cukros vízzel szórjuk be a növényeket. Koordival közösen megbeszéltünk egy másik közösségi kertlátogatást, közös főzést, kikapcsolódást. Lassan elvirítanak az egynyári virágok, így hát magokat szedünk, tervezgetjük a jövőt. Van már pár ember várólistán, akik szeretnének ágyást, Szabolcs azt ígérte, hogy ha 10 embertől több jelentkező lesz, indít újabb kertet. Készült egy beosztás, a havi közösségi munkát osztottuk fel, kialakultak a Hetesek, nekik kell az adott héten elvégezni a feladatokat, jó lenne, ha hamar beletanulnánk. Van még pár feladat, amihez segítségre van szükség – például a zöldhulladék elszállítása –, amit az önkoritól, városgazdától várunk. Majd kiderül, hogy ki. Kertellenzőket most járták végig, megbeszélésre invitálták őket, a kert szívesen részt vállal az elképzelésükből is, a munka nem áll meg. Hogy is szól a dal? 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Remélem, mindenkinek sikerült elképzelni, újraélni az Avasi Paradicsom Közösségi Kert kialakulását, virágzását.

 

 

Lévai Imre

Az Avasi Paradicsom Közösségi Kert facebook-oldala ide kattintva érhető el.