TESZ-E EZÉRT?

TESZ – E EZÉRT? - Közös gondolkodás személyes közügyekről

 

Közösség. Mire gondolunk, ha ezt a szót halljuk? Kit és miért érdekel manapság ez a kérdés?

Mert manapság mi is érdekli az embert? Persze, sorsa helyzetétől függően más és más: Az érdeklődés skálája végtelenül széles. A megélhetés létkérdéseitől kezdve a személyes kiteljesedés lehetőségéig számolatlan sok fejezete van. Sokszor elgondolkodtatóan különbözőek ezek a fejezetek egymás mellett élő emberek tekintetében is. Azzal talán megbékélünk, hogy ez azért van, mert „mindannyian mások vagyunk", ahogy Bródy János is énekli. Azt viszont sokkal nehezebb elfogadni, hogy sokszor jóléti kérdés az, hogy mi érdekelhet bennünket. A jólét és az érdeklődés összefüggését sokan és sokszor elfogadott tényként kezelik. Alátámasztja mindezt az a vélekedés, hogy amivel töltjük az életünket, az érdekel bennünket. Pedig nem mindig van ez így. Léteznek ugyanis kényszerpályák, melyeket elfeledve, csak féligazságok, tévítéletek születhetnek!

Csak a magára hagyott embert nem érdeklik az élet lét – és tét kérdései: Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? Az életmegváltó kérdések sorshelyzettől függetlenül aktuálisak, mert igazak. Mindannyiunkra egyformán igazak. Az igaz dolgok pedig igazolnak bennünket.

A csak a létfenntartási küszöböt kimerítő érdeklődés kényszerpálya. Amikor az embernek az életideje azzal telik el, hogy a mindennapi megélhetést biztosítsa, nem marad másra idő és energia. Egy jól működő társadalomban csak a saját döntéséből magára hagyott ember kerülhetne ilyen helyzetbe! Egyébként az ilyen helyzetek elkerülése végett az emberiség kitalálta, hogy közösségekbe - melyekből társadalom épülhet - kell szerveződni, ahol együtt jobban el tudják osztani az életidőt, mert munkamegosztást alkalmazva elosztják a feladatokat. Ezzel rögvest lehetőség nyílott, hogy mindenki tudjon módot találni arra, hogy lét - és tétkérdésekhez vezető érdeklődését is kielégíthesse, és utat találjon a személyes kiteljesedéshez, küldetése betöltéséhez is...Ma is, Magyarországon is, itt Abaújban is és mindörökké is.

Ahogyan telik az életünk, óhatatlanul felvetődik a kérdés: hogyan lehetne napjainkat mind értékesebben tölteni? Telik – e életünk kincseinek tárháza? Vagy csak életidőnk telik, hagyva elcsordogálni az értékteremtő perceket?!

Nagy kérdések ezek, melyek szerény, szegény válaszokkal nem elégszenek meg, csakis „egész"ségesekkel! Az egészséges megoldások azok, amelyek mindenki számára egyetemlegesen biztosítják az életminőség értékessé tételének lehetőségét! Az ilyen megoldások nem hagynak maguk mögött logikai hibákat. Kimondatlanul abból a feltételezésből indultunk, hogy a jólétben élőknek nagyobb esélyük van az élet minőségi kérdéseivel foglalkozva, azokra több energiát és időt szentelni. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy a közvélekedésben, jólétben élők az értékes minták szolgáltatói, a követendő példák. Gondoljunk csupán a szórakoztatóipar életidőt rabló, vagy a luxusipar felesleges és méregdrága termékeire, amelyeket a gazdagságukat értéktelenre pazarló jólétben élők tartanak fent! Nem, a mintát nem tőlük kell vennünk, és a szintet nem hozzájuk kell igazítanunk! A mintát máshol kell keresni, és a szintet máshoz kell „belőni"! Erre mutat rá közös lakóhelyünk, a Föld bolygó állapotában bekövetkező romlás, mint már két emberöltő óta világviszonylatban figyelmeztető jel is! Arra kell szervezzük energiáinkat, hogy az emberhez méltó élet örök feltételei: a jó levegő, az ivóvíz, az egészséges élelem, a természetet legkevésbé károsító, mégis védelmet jelentő tiszta, barátságos lakókörnyezet mellett a ránk szabott életidőnket életenergiákkal feltöltve megtaláljuk mindazt a szépet és jót, melyet egymás közösségében a lét – és tétkérdéseket egyre teljesebben megválaszolva megélhetünk e földi pályán!

Ahogyan telnek az éveink, szerencsére egyre erősödik, hogy küldetésünket töltjük ajándékba kapott életünk során e Földön. De küldetésben töltjük – e, és ajándéknak érezzük – e életünket? Hajlamosak vagyunk életünket probléma orientált módon, problémák véget nem érő láncolatán keresztül látni, s ami a nagyobb gond: így leélni. Amennyiben viszont küldetés orientáltan tudjuk látni az ajándékba kapott életet, megváltozik a róla való felfogásunk!

Ha küldetésről beszélünk, az többnyire olyasvalami, amit nem csupán a magunk javáért tűzünk ki, vállalunk – sokkal inkább kapunk –, nem magáncél, s ami annak tűnik, később arról is kiderül, hogy több annál. A végén bebizonyosodik róla, hogy végső fokon nem magunkért, hanem közös érdekünkért kellett elérni azokat, a közös értelmet szolgálja az is! Hamar eszünkbe juthat, hogy a legkisebb, jól működő közösség a család az, melynek érdekeit szolgálja a küldetés. De előfordulhat az is, hogy valakinek személyes küldetése az emberi léthez és az emberiséghez kapcsolt közös értelem megtalálása. Ritka azonban az olyan küldetés, amelyet házunk falain, csak családunk körében teljesíteni tudunk, és nem nagyon lehet olyan célt említeni, amellyel kapcsolatban ne lenne igazolható a közösségi indíték!

Mi következhet mindebből? Az hogy vannak az emberi közösségek érdekeit szolgáló, s mégis igazolhatóan az egyén szintjén megjelenő, érdeklődésre számot tartó kérdések...hál' istennek! Tehát létezik érdek, mely hozzáfűzhet bennünket valamely közösséghez.

A fenti elmélkedés csupán egy gondolatfutam, még ha némi tapasztalati maggal is hátterében. Ahhoz, hogy élő legyen, kell mögé egy tevékeny közösség. Minden gondolatkör mögé kell(ene) tevékeny közösség, mely érti és hiszi mindazt, amit, ha kell, szóban és cselekedetben is közvetít, s csak ezután kellene a szabad elhatározásból mellé állókkal, s nem csupán fizetésért szolgálókkal megfutni a pályát! Harmóniában edzett megoldásokra vár a világunk! A harmónia= rend és szépség együttes ölelésben. Ami a rendet illeti, az nem tűri meg az igaztalant, s a szép pedig nem tűr meg mást, csak a jót! Ami igaz és jó, azt mindannyian szeretjük!

Ilyen ügyekhez már csak két dolog kell: kedv és törődés!

Mondják, minden jelentős döntésünk érzelmi alapon történik, tehát a válaszutak esetében nem csak és csupán a racionális megfontolásainkat kell számba vennünk. Sőt, sokkal inkább a témára való beállítódásunkat, a kedvünket! Miből táplálkozik kedvünk? Egészségünkből, amely „egész"-séget jelent, s nem kevesebbet! Több ez, mint röpke jövő – menő hangulataink változó játéka. Az „egész"-séghez a jóllét mindhárom fázisa szükséges: harmonikusan törődni testünkkel, lelkünkkel – szellemünkkel és a szociális szféránkkal, vagyis közösségi létünk kérdéseivel is!

A törődés, vagyis a tudatos rendszeresség külön kiemelendő, hiszen itt e Földön minden dolgunk életviteli – szokásbeli - kérdés. Az ember előbb – utóbb beismeri / felismeri azt, hogy életvitelével törődni kell! Földi életünk sikerei egyértelmű függvényei annak, hogy mit tudtunk átvinni a tudatos ritmusosság szintjére. Előbb – utóbb magunktól megérezzük az életvitelbeli, tudatosságbeli hiányt, midőn öntudatlanul is versenyt futva tévelygünk az életlehetőségek alternatívái között. Az jelzi, hogy már megbölcsülve bandukolunk életidőnkben, amikor már szokássá vált késztetésünk van arra, hogy sose feledjünk törődni létfontos ügyeinkkel! A törődés pedig megajándékoz a minőségi idő révén célba ért hatásos eredménnyel!

Minden nagy ügy mellé kellenek élharcosok, akikből az élcsapat áll össze! A közösségi küldetés különösen nagy feladat manapság, mert annak tévhitében élünk, hogy a virtuális világ – TV, mobiltelefon, internet - mindennapi közelsége miatt úgysem vagyunk soha egyedül. Pedig ezek csak látszólagos – virtuális – közösségek, s nem pótolják azt a másik, igazit! Ez a gondolatcsokor egyrészt azoknak szól, akik kedvüket keresve igazodási pontokat keresnek, és tenni akarnak saját életminőségük javulásáért, saját magukért. Másrészt azoknak, akik elhivatottságuk, belülről jövő jó szándékuk, szakmájuk, vagy a közösségekben betöltött szerepük talaján azt az élcsapatot illetékesek alkotni, amelynek módjában állhat az, hogy a helyi közösségeket működésre biztatva, azok életében a kölcsönös gondoskodás talaján a mindennapi létkérdéseik mellett az életvitel értékes, minőségi kérdéseit is közös üggyé emeljék!

Kedves törődésnél többet a sors jóakarata által pártfogolva, ember talán nem is tehet!

Kedves törődést mindannyiunknak!
tesze1  tesze2