A szociális szakmai programokat a 2000-es években az akkori illetékes minisztérium KÖZTÁMHÁLÓ elnevezésű programja támogatta országszerte. Ezt az akkori MAMI (Magyar Művelődési Intézet) támogatásával működő Közösségfejlesztők Egyesülete koordinálta. A cél a közösségi kezdeményezések támogatása volt, amelyet egy országos szakemberhálózat valósított meg, és ennek részeként helyi szakemberek generáltak egy-egy lokális, szakmai szervezetet, ami a közösségfejlesztő munkát helyezte fókuszába. Ilyen szervezet a Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület is, amely az Észak-magyarországi régióban dolgozik. Hasonló kezdeményezések a közelünkben a debreceni Életfa Egyesület és a nyíregyházi Közös Nevező Egyesület. Ez az országos szervezeti közeg vette körül a Dialógot, ami azzal, hogy megszűnt a KÖZTÁMHÁLÓ 2011-ben, átalakult helyzet elé került. Kezdetben – az első 8-10 évben – az egyesületi tagok által működtetett szervezetnél a KÖZTÁMHÁLÓ-s fejlesztői feladatokból álltak a tevékenységek. Az egyesület tagjai egy fiatal szakma irányvonalai mentén társadalomjobbító szándékokban erősödtek, és főállás mellett dolgoztak együtt. A civil szervezetekben nagyon szoros emberi kapcsolatokat éltünk meg, összehozott minket a közös érdeklődés, elköteleződés. Az is biztosan jó esélyt ad a szoros kapcsolódásokra, hogy a tagok sok időt töltenek el ugyanazon tevékenységekben, és közösen dolgoznak közös célokért, közös kihívásokat élnek meg, csapatmunkában vesznek részt.
Életgörbénken
A szervezet életgörbéjének 1. szakaszában rendszeresen összegyűltek a tagok, és a KÖZTÁMHÁLÓ-s program adta szakmai munkát közösen megvitatták, közösen hoztak döntéseket. A tagok nagy része aktívan részt vett a programban.
Az életgörbe 2. szakaszában, a 2010-es években a szervezet megnövekedett. Nagyobb és felelősségteljesebb projekteket valósított meg, amiben a munkatársak létszáma megnőtt. A tagsággal kommunikációs nehézségek adódtak azzal, hogy sok program futott, sok szerepelő volt és elvált a tagsági feladatvállalás a projektektől, így a tagok az egyesületi üléseken párbeszédek, beszámolók formájában kapcsolódtak be.
Az életgörbe 3. szakaszával ér össze a külső környezeti tényezők változása, amikor is javarészt passzív lett az egyesületi tagság is. Szervezetfejlesztési folyamatot indítottunk, ami nem járt sikerrel. A forráshiányok miatt sok munkatárs máshol talált egzisztenciát. A társadalmi, politikai környezet változásai nem könnyen teremtenek a szakmánknak együttműködési teret, nehezítik a szervezetünk életét, motiváltságát – ennek ellenére a mi küldetésünk nem változik. A szervezet folytatja azon szakmai programjait, amikhez partnereket és támogatókat talál. Életében újabb mérföldkövet hozhatnak a 2020-as évek, amikor a „jövőképnélküliségen” túlléphet, és nemcsak a külső változásokra reagálhat, hanem a belső változástatásnak is teret biztosíthat.